Négyévente a világ téli sportágainak legnagyobb atlétái gyűlnek össze az olimpiai játékokon, hogy teljesítményükkel elkápráztassanak és inspiráljanak minket és a Föld 195 nemzetében élő 7,7 milliárd embert. Ekkor időt kell szánnunk arra, hogy megtiszteljük az olimpia történelmét, ezen belül a síbalett elveszett művészetét.
Mikor meglátunk egy síbalett videót egyszerre ámulunk el a könnyed akrobatikán és zavarodunk össze, hogy mit is látunk mi most pontosan? Ismerjük hát meg most jobban a síbalettet.
Miről szól a síbalett?
Az emberek a síelés feltalálása óta trükköznek a síléceken, de a versenyszerű balettsí egy nagyobb síforradalom részeként kezdődött, amely az 1960-as és 70-es évek ellenkultúrájában gyökerezik. „A síelésnek megvolt a maga ifjúsági mozgalma” – mondta a 67 éves Bob Howard, a balett síelés háromszoros világbajnoka.
Fiatal sportolók kezdték megkérdőjelezni a hagyományos alpesi versenyzés korlátozásait – azt az elképzelést, hogy a síelőknek balra, jobbra, lefelé kell menniük, és nem máshol. Mi a helyzet a hátrafelé síeléssel? Mi a helyzet azzal, hogy ugrálsz, pörögsz vagy forogsz síelés közben?
A sportág – amelyet időnként Acrosí néven is ismertek – az 1970-es és 1980-as években alakult ki és professzionális freestyle versenyeken szerepelt. A versenyzők kétperces rutinokat hajtottak végre zenére, amelyek tele voltak forgásokkal, ugrásokkal és kecsességgel.
Mindig a rajongók egyedülálló kedvence volt. A síbalettet formálisan soha nem tört át igazi olimpiai szakágként, de az 1988-as kanadai és az 1992-es franciaországi olimpiai játékokon is bemutató sportágként szerepelt.
Ma a balett-síelés szinte kizárólag online él. Mire a sportág kijutott az olimpiára – közel két évtizedes fejlődése után – már hanyatlásnak indult. 1992-ben volt az utolsó olimpiai bemutatója.
Kevesebb, mint egy évtizeddel később a sportág teljesen eltűnt. A síbalett internetes reneszánsza új lehetőséget adott a sportnak. Alkalmat arra, hogy a rajongók egy újabb generációját lenyűgözze és elragadja.
